Harmincéves pályafutása után nyugdíjba vonul Kissné Fekete Éva, az Útkeresés Segítő Szolgálat vezetője.

Már a felmentési idejét tölti, decemberben pedig hivatalosan is átadja a stafétabotot Mészárosné Libor Ágnesnek a közgyűlési döntés értelmében Kissné Fekete Éva, akinek neve egybeforr a városi családsegítő szolgálattal. Nyugdíjba vonul, ennek apropóján beszélgettünk vele munkásságáról.
A kisapostagi születésű Kissné Fekete Éva eredeti szakmáját tekintve védőnő, a tanulmányai elvégzése után Perkátán volt körzeti védőnő 1980–1984 között. Aztán következett a családalapítás az életében, megszületett lánya, majd fia is. Ekkor már a városban laktak, és 1987-ben családgondozóként a családsegítő szolgálathoz került.

– Ekkor indult a szociális munka Magyarországon, felméréseket végeztünk, feltérképeztük, hogy hol, kiknek és miben tudunk segíteni. Közel éreztem magamhoz ezt a területet, minden szakterületről voltak kollégák, nagyon lelkesek voltunk. Folyamatosan képeztük magunkat, jómagam is az elsők között végeztem el a mentálhigiénés szakemberképzést felsőfokú intézményben – idézte fel Kissné Fekete Éva. Aztán a rendszerváltás kemény időket hozott számukra, hiszen nagyon sok munkanélküli és hajléktalan lett az országban.
Mivel ők, a szociális területen dolgozók közvetlenül is kapcsolatba kerülnek a bajbajutottakkal, rögtön látják a pillanatképet a társadalmi változásokról. Nehéz volt kirángatni azokat, akik úgymond belekényelmesedtek a helyzetbe.
– Ekkor a városvezetés úgy gondolta, hogy nálunk megvan az a szociális szakembergárda, akik a hajléktalanokat kezelni tudják, így kapta meg az intézményünk a hajléktalanellátási feladatokat. Húsz évig végeztük ezt a munkát is, sokat beletettünk 2018 januárjáig.
Mint mondta, sokat változott a családsegítés, hiszen folyamatosan változtak a problémák is. Nagy feladatot jelentett 2009 táján az adósságkezelés, de 1997-ben az intézményhez került a gyermekjóléti szolgálat is.

Mint azt Kissné Fekete Éva kifejtette, nagy a nyomás a gyermekvédelmi feladatok tekintetében, 2016-ban átszervezés is volt, járási szintre kellett bővíteni az ellátási területet, sőt, 2018-ban már az óvodai és iskola szociális munka is bekerült a feladatok közé.
– Sajnos kevés a szakember. Nem igazán jelent ma sem anyagilag sem erkölcsileg megbecsült szakmát a szociális munkás, egyre kevesebben választják ezt a hivatást. Nem beszélve arról, hogy ha mi bejelentést kapunk, akkor azonnal menni kell, ha a gyermekek sorsáról van szó, akkor nincs felmentés, még jár­ványügyi helyzet idején sem. A kívülállók jórészt a munkánknak csak egy kis részét látják, hogy adományokat gyűjtünk és adunk tovább. Ám az igazi szociális munka azt jelenti, hogy mindenkinek az életében lehetnek elakadásai, krízishelyzetei, és mi a családokat vagy az egyéneket segítjük abban, hogy saját maguk felismerjék a problémákat, és meglássák a megoldás útját – mondta a vezető.

Arról is beszélt, hogy bár munkájuktól rögtön változást várnak, de ez nem így működik, hiszen ők egy folyamatot indítanak el. A rossz szokásokat, berögződéseket, az otthonról hozott negatív mintákat kell megváltoztatni, amelyeknél akár egy generációs időnek is el kell telnie. A gyermekek jelentik a jövőt, ezért fontos, hogy segítsék, védjék a testi-lelki egészségüket. A legfontosabb, hogy mindig időben érkezzen a segítség.
Közeleg egy fontos dátum, november 12-e, amikor is a szociális ágazatban dolgozó szakembereket, munkavállalókat ünnepeljük, az ő tiszteletükre, munkájuk elismerésére nevezte ki az Országgyűlés 2016-ban ezt a napot ünnepnappá, a szociális munka napjává.

A támogató családi háttér nélkül nem is lehetne
Az intézményvezető elmondta, mindig volt változás, újabb kihívás, és ezek megvalósítása motiválta őt. – Azt néztük, hogy a változás milyen jót hoz a családoknak. Kiváló csapatban dolgozhattam, mindegyikünk azért küzdött, hogy jobbak legyünk, húztuk egymást. Támogattam a kollégák képzését, ezáltal ők is újdonságot hoztak, kapcsolatokat építhettek. Ahhoz, hogy valaki hosszabb ideig maradhasson ezen a pályán, a másik legfontosabb tényező az a támogató családi háttér, és én ebben nagyon szerencsés vagyok – mondta Kissné Fekete Éva, aki zárásként elmondta, még nem teljesen tudott elszakadni a munkájától, tanított szociálpolitikát, vizsgáztat is, és feladatok lát el az országos egyesületben is.

Forrás: duol.hu